KI TART MEG ENGEM?

Élünk. Élünk?

„-Engedd el!

-Fogadd el!

-Szeresd!

-Lassulj le!” – olvassuk nap mint nap.

Virtuális megvilágosodás, és megvilágosítás örvényében sodródunk, ahol nincs saját tempó, saját megélés és tapasztalás adta felismerések öröme…rogton a hegy tetejere juthatunk.de hiányoznak a lépcsőfokok…ettől úgy érezhetjük magunkat, mint aki egy szakadék fölött egyensúlyozik az áhított magasságban, ahová valami ismeretlen erő emelt fel, de nem adott hozzá erőt, hogy ott is tovább tudjunk egyensúlyozni. Megemészthetetlen, ez így! A virtuális, „instant” internetes megvilágosítás csapdájában fuldoklunk mi, áhítozva VALAMIRE. Kicsi, egyszerű, jól megdolgozott értelmet adó örömeinkkel szakítva, egyfajta megdicsőülésre, üdvözülésre vágyva. Ami már sokszor a sajátunk volt, csak valaki más, piedesztálra emelkedett spiri- guru, módszer-zseni ékes szavai hallatán bárányfelhős boldogság, szenvedéstől mentes, gőzölgő kávéval plédbe kuckozos, gyermekien gondtalan örömpalást igézetével megigézve kevésnek találtatunk önnön szemünkben…

Az azonnali hatast igero, ékesszóló okosságok aztán magányba, őrületbe, a természettől, a mindennapok léptékétől, az egyszerű kis én-igazságoktól eltávolítják az Embert. A digitális Mátrix tömegpszichózisának gödrébe taszítva. Sóvárgó , onként vállalt vegetálásba, várakozásba.

Ezek olyan mércékkel állnak elő, amiktől egyre frusztráltabb és egyre jelentéktelenebbnek érzi magát az ember. A megkoronázott guruk felismerései mentén a saját tempó eltörpül, s mint a nyugati fogyasztói társadalom egyéb, megfogható termékei, szellemünk is ugyanúgy árucikké aljasul, a trendi Gondolkodás-márka lelkes fogyasztójává lépunk  elő.

Ezek mindegyike egy hamis ideált tesz mintává, ami már elérhetetlennek tűnik, ami eltávolítja az embert saját magától, ami rövid időre a változás érzetét kelti, majd kellő talaj híján az éppen sarjadásnak indult mag száracskája gyengén eldől, akár eltörik…

Mint a saját farkába harapó kígyó…..vonaglunk kör kör után, beáldozva mindazt, amiért teszünk: iidőt, kapcsolatokat, pénzt, szabadságot.

Az egészséges, a jóságos, a bátor és hiteles élet megfoghatatlanul távolra kerül.

Nem látjuk a fától az erdőt. Mindig megkoronázunk valakit, aki tudja a frankót, az élet esszenciáját – aki majd megmondja nekünk, a tökéletessé, boldoggá válás hamisítatlan, egyedüli receptjét. Egyre elveszettebbnek érezzük magunkat, egyre távolabbra kerül az óhajtott cél, a módszerek és gondolatok rengetegének sűrűjében. S csak bolyongunk, lábunkat koptatjuk, egyre beljebb , s tovább a rengeteg erdőben.

A saját igazságunk nincs valamiféle egyetemes igazságba ötvözve. Nincs előlünk , mások varázsgömbjébe, hálójába elrejtve. Egyedül kell rátalálnunk arra, s hiába bármiféle külső látás, amíg mi nem látjuk magunkat. A biztonságos, más által bejárt út a kevésbé fáradságos, kevesebb szenvedéssel, zsákutcával megközelíthető cél kényelmessége és biztonsága terel bennünket. Abban bízunk, hogy valaki majd megment, kiemel bennünket, hogy valakibe kapaszkodhatunk, aki többet lát belőlünk a saját szűrőjén keresztül, mint mi, saját magunk. Hiszünk. Másban és másnak. Aki hitelesebb nekünk, mint saját magunk.

Ez rosszabb, mint egy MLM marketing, sokkal bűzlőbb, mert olyan eredményt reklámoz és árul, ami csak annak számára létezik, aki kinyilatkoztatja. A sok megtollasodott segítő Isten szerepében tetszeleg, s kihasználja csorbult önbizalmunkat, félelmeinket, s hitetlenségünket. Magunkban. S valami univerzális Rendben. Csapda. Nem El Camino. Az emberek természet, figyelem, egység, szeretet utáni sóvár vágyát használja ki ugyanolyan módszerekkel, mint a modern üzleti világ. A monoton, küzdelmekkel teli, egyszerűen tiszta , nem fekete vagy fehér élet érzése helyett valamiféle idilli, gondtalan, maradéktalanul boldog állapotot hirdetve ugyanúgy manipulál, mint egy tévé reklám. Pedig a határainkat egyénileg kell feszegetnünk, megtalálnunk, az örömeink forrását magunknak kell megkeresnunk.

Nincs jó vagy rossz.

Nincs kevés vagy elegendő.

Saját tempó, és saját igazság van.

A többi csak félelemből, marketingből összetákolt, hamis összetartozást érzékeltető csoport, ami abból az illúzióból táplálkozik, hogy ha velünk tartasz, több és különb leszel a sötétben kóválygó, elveszett Tömegnél. Ez hamis odatartozás. Kihasználja azon vágyaidat, hogy több, más, egyedibb és önazonosabb lehess, mint a tömeg, amiből kiemelkedni vágysz, hogy elégedett lehess, hogy letettél valamit az asztalra, beteljesítetted az életed.

Aztan nem ereszt el…